fbpx

Digitális szabályalkotásról a karantén alatt

– interjú Dr. Baracsi Katalin internetjogásszal – második rész

A Nyitott Kör szakmai csapatával és társulatával folyamatosan foglalkozunk az iskolai közösségek, osztályok lélektani folyamataival, ezért már évek óta szem előtt tartjuk a digitális tudatossággal kapcsolatos ismeretterjesztést. 2020 tavaszán került volna bemutatásra Cyber – Benne vagy…? című színházi nevelési előadásunk, melyet a körülmények miatt őszre kellett halasztanunk. Azonban, fontosnak tartjuk, hogy továbbra is foglalkozzunk a témával, ezért megkérdeztük a szakma elismert képviselőjét, Dr. Baracsi Katalint azokról a kapcsolódó kérdésekről, melyek leginkább foglalkoztatnak bennünket. Interjúsorozatunk második részében a szülők számára hasznos gyakorlati információkat oszt meg Katalin a digitális szabályakotásról. Az interjúsorozat első része pedagógusok számára készült és itt olvasható.

Nyitott Kör: Hogyan fektethetőek le a digitális szabályok a mostani megváltozott helyzetben az online oktatás esetén? 

Dr. Baracsi Katalin: A digitális térben egy csomó program használatához szülői jóváhagyás szükséges, vagy csak szülői felügyelettel történhet a használatuk. Az alsó tagozatos diákok esetében például a szülők is újra beültek az iskolapadba, hiszen egy nyolcéves nem feltétlenül tudja levezényelni az online óráját, neki szükséges abban segíteni, hogy adott esetben be tudjon lépni egy platformra, el tudja indítani a feladatot, így mégiscsak közösen oldják meg, illetve a szülő ellenőrzi ezt a feladatot. Azt gondolom, hogy mindig nyitva kell hagyni annak a lehetőségét, hogy az ember a szabályokat lefektesse. 

Idővel például megváltoznak a helyzetek, egész más szabályokra van szüksége egy harmadikos gyereknek, mint egy ötödikesnek, vagy egy nyolcadikosnak, vagy egy középiskolásnak.

Fontos továbbá, hogy ez a fajta szabályalkotás csak és kizárólag akkor működik jól, ha a diák, a szülő és a tanár együttesen vesz részt benne. A szülő kihagyhatatlan ebből a történetből.  

Ny.K.: Van esetleg valamilyen vonalvezető a szülők számára, hogy milyen kérdéskörökben érdemes döntéseket hozni amikor egy ilyen szabálycsomagot közösen lefektetnek?  

B.K.: A bűvös varázsszó ebben a helyzetben a digitális szerződés, ami egy angol területről importált kifejezés, és ha beírjuk ezt a keresőbe, hogy digitális szerződés kijönnek a főbb pontok, de nem szeretnék ilyen általános lenni.  

Magyarországon működik a #Kikapcs – Mobil OFF, Élmény ON mozgalom, ők egy alig kétéves mozgalom, de aktívan részt vesznek abban, hogy egészséges egyensúlyt alakítsanak ki az online és az offline lét között.

Az alábbi weboldalon található egy családi megállapodás, ahol konkrétan szövegszerűen le van írva, hogy miben kellene megállapodni az otthoni digitális szabályok tekintetében.  

E mozgalommal közösen van egy projektünk, ami arról szól, hogy elmegyünk személyesen az iskolákba, és a diák-tanár-szülő hármassal egy workshop keretében segítünk kialakítani az iskolai digitális házirendet, ami kifejezetten az ottani szabályokra vonatkozik.

De mi kerüljön bele ebbe a szerződésbe/házirendbe? Nagyon fontos, és legalábbis én webináriumok alkalmával szintén ezt tapasztalom, hogy az iskolák a hagyományos órarendi keretet most felfüggesztették és inkább tanegységekben gondolkodnak, tanulási órákban. Szóval nem biztos, hogy reggel 8-tól délután 2-ig ott ül a gyerek a gép előtt, hanem mondjuk 11-től délig, vagy van egy olyan órája, ami felöleli mondjuk a természetismeretet, de sok-sok minden más is van benne.  

Tehát az óra kereteit, jellegét is tisztázni kell. Illetve, hogy mi a számonkérés formája? Van-e házi feladat? Hogyan értékelünk, hogyan kommunikálunk a szülőkkel ebben a helyzetben? Hiszen most mindenki csak úgy árasztja a másikra az információt és kiszűrni ebből a hasznos, valóban beilleszthető információkat ez egy nagyon fontos lépés és arról is kell rendelkezni, hogy mi történik akkor, ha az osztálykörnyezetben megbomlik a rend, megbomlik az egyensúly.  

Ha történik egy bántalmazás, visszaélés valakivel ennek a protokollját is ki kell alakítani. Kiváló alkalom, amellett, hogy zajlanak az órák, hogy ezeken is gondolkodjunk.  

Projekt munkában érdemes kiadni a gyerekeknek, hogy ők maguk is gondolkodjanak azon, hogy számukra mi lenne jó, milyen formában elfogadható ez az egész helyzet, nem csak a digitális oktatás, hanem magában a digitális térben való létezés.  

Mi a lényege ennek a szerződésnek? Ehhez nem jogász kell, hanem hogy a felek el tudják mondani, hogy milyen igényük van ebben a világban, és hogy közösen, egy konstruktív vita keretében állapodjanak meg azokban a pontokban, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Ebbe belefér, például, hogy az Instagram oldalra fel lehet tenni a tanárokról fényképet? Ezt a diákok működtetik tanári felügyelettel, vagy hogyan működik? Van az iskolának honlapja, lehet fotózni a gyerekeket? Legyen szakkör, vitakultúra fejlesztés, alakítsanak ki olyan szülői fórumokat, ahol a digitális világ történései folyamatosan napirenden vannak!  

Ezek mind-mind olyan izgalmas területek és témák, amikre most van lehetőségünk hogy gondolkodjunk róluk, hiszen éles helyzetben kipróbálhatjuk, hogy erre tényleg van-e szükség, beválik-e, vagy nem válik be és lehet módosítani.  

Az egész helyzetet rugalmasan kell kezelni, de felelős döntéseket kell hozni, hiszen az iskola a gyerekek életében egyfajta rendszerként működik, ez most egy picit megbomlott és helyre kell állítani a rendet. 

Ny.K.: Milyen tanácsot fogalmaznál meg a szülők felé?   

B.K.: Legyenek ott a gyerek mellett, kérdezzék, hogy mit, miért és hogyan használ. Amellett, hogy a digitális térben zajlik az oktatás a gyerekeknek van olyan digitális elfoglaltsága is, ami a szabadidő kategóriába tartozik.  

Egy soha vissza nem térő alkalom ez a mostani pillanat, hogy megismerjük mivel játszanak, milyen alkalmazásokat használnak.

Készítenek-e a TikTok-ra videót? Beszélgessünk ezekről, meg kell ismernünk ezeket a szokásokat. Úgy könnyű szabályokat hozni, ha ezeket nem ismerem, és egyszerűen csak azt mondom, hogy állj! Mindenképpen fontosnak tartanám a megnövekedett digitális jelenlét mellett, hogy a szülő fordítson figyelmet arra, hogy legyenek offline pillanatok, hiszen a digitális egészség is elengedhetetlen. Illetve nagyon fontos határt húzni azzal kapcsolatban, hogy milyen igénye van egy kisebb gyereknek, egy nagyobb gyereknek, hiszen egy családban előfordulhat, hogy több generáció él együtt, és itt is meg kell teremteni egy egészséges egyensúlyt. Ezt magától egy gyerek nem tudja felmérni, így kell a szülő támogató segítsége.   

Dr. Baracsi Katalin LL.M családjogi szakjogász, internetjogász, aki interaktív formában viszi közel az internetbiztonság aktuális témáit gyerekekhez, fiatalokhoz és érdeklődő felnőttekhez. Facebook oldala ide kattintva található.

Interjúsorozatunk első része itt olvasható:

Az iskolai bullyinggal foglalkozó Gumicukor című előadásunkról itt olvashatnak: 

Leave a Reply

Your email address will not be published.

X