Eseménynaptár

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András, Krasznahorkai Ágnes, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Komplex színházi nevelési előadás a kirekesztésről.

Fókuszában a „stréberség” és az ebből fakadó kirekesztettség áll. A dráma cselekményének központi szereplője Niki; egy 16 éves lány, aki jól tanul, sportol és szorgalmas is. Az osztályfőnöke is szereti. Az osztály egyes tagjai viszont rendszeresen zaklatják őt, verbálisan és az online közösségi lét színterein is megszégyenítik, az osztály többi tagja pedig…

Ennek az alaphelyzetnek a felvázolásával kezdődik játékunk, és az utolsó mondat lezáratlansága foglalja magába központi kérdésünket: van-e felelőssége azoknak, akik a konfliktushelyzeten kívül állnak, mint szemlélők? Meddig maradhatnak passzívak? A passzivitás tekinthető-e aktivitásnak, és ha igen, a zaklatás ellen hat, vagy épp ellenkezőleg, megerősíti azt?

Színész-drámatanárok:Jelinek Erzsébet, Meszlényi-Bodnár Zoltán/Kroó Balázs, Varga Norbert
Csatlakozó NAT tartalom: Ember és társadalom/Etika – Én és mi. Egyén és közösség. A személy erkölcsi felelőssége. Szándék és következmény.
Időtartam: 90 perc
Helyszín: osztályterem
Technikai igény: –
Résztvevők: egy osztály

Bemutató dátuma: 2015. február 27.

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András, Krasznahorkai Ágnes, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Komplex színházi nevelési előadás a kirekesztésről.

Fókuszában a „stréberség” és az ebből fakadó kirekesztettség áll. A dráma cselekményének központi szereplője Niki; egy 16 éves lány, aki jól tanul, sportol és szorgalmas is. Az osztályfőnöke is szereti. Az osztály egyes tagjai viszont rendszeresen zaklatják őt, verbálisan és az online közösségi lét színterein is megszégyenítik, az osztály többi tagja pedig…

Ennek az alaphelyzetnek a felvázolásával kezdődik játékunk, és az utolsó mondat lezáratlansága foglalja magába központi kérdésünket: van-e felelőssége azoknak, akik a konfliktushelyzeten kívül állnak, mint szemlélők? Meddig maradhatnak passzívak? A passzivitás tekinthető-e aktivitásnak, és ha igen, a zaklatás ellen hat, vagy épp ellenkezőleg, megerősíti azt?

Színész-drámatanárok:Jelinek Erzsébet, Meszlényi-Bodnár Zoltán/Kroó Balázs, Varga Norbert
Csatlakozó NAT tartalom: Ember és társadalom/Etika – Én és mi. Egyén és közösség. A személy erkölcsi felelőssége. Szándék és következmény.
Időtartam: 90 perc
Helyszín: osztályterem
Technikai igény: –
Résztvevők: egy osztály

Bemutató dátuma: 2015. február 27.

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András, Krasznahorkai Ágnes, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Komplex színházi nevelési előadás a kirekesztésről.

Fókuszában a „stréberség” és az ebből fakadó kirekesztettség áll. A dráma cselekményének központi szereplője Niki; egy 16 éves lány, aki jól tanul, sportol és szorgalmas is. Az osztályfőnöke is szereti. Az osztály egyes tagjai viszont rendszeresen zaklatják őt, verbálisan és az online közösségi lét színterein is megszégyenítik, az osztály többi tagja pedig…

Ennek az alaphelyzetnek a felvázolásával kezdődik játékunk, és az utolsó mondat lezáratlansága foglalja magába központi kérdésünket: van-e felelőssége azoknak, akik a konfliktushelyzeten kívül állnak, mint szemlélők? Meddig maradhatnak passzívak? A passzivitás tekinthető-e aktivitásnak, és ha igen, a zaklatás ellen hat, vagy épp ellenkezőleg, megerősíti azt?

Színész-drámatanárok:Jelinek Erzsébet, Meszlényi-Bodnár Zoltán/Kroó Balázs, Varga Norbert
Csatlakozó NAT tartalom: Ember és társadalom/Etika – Én és mi. Egyén és közösség. A személy erkölcsi felelőssége. Szándék és következmény.
Időtartam: 90 perc
Helyszín: osztályterem
Technikai igény: –
Résztvevők: egy osztály

Bemutató dátuma: 2015. február 27.

Az álmaink a jövővel kapcsolatos vágyaink, szorongásaink és a jelenünk örömeinek és bánatainak a feldolgozása. Nagyon fontos hogy ne félelemmel és szorongással tekintsünk saját álmainkra, hanem megértéssel, bizalommal és ezt át is tudjuk adni egymásnak, így közelebb kerülve a másik személyiségéhez és érzéseihez. Ezt szeretnénk átadni az előadásunkban. A hagyományos színházi nevelési eszközökön túl felhasználjuk a mozgás és a vizualitás formanyelvét, ezáltal is több lehetőséget adva nézőinknek, hogy kifejezzék magukat, beszéljenek magukról. Elsődleges célunk az előadással, hogy a résztvevők egymást jobban megismerve későbbiekben nagyobb bizalommal tudjanak lenni egymással. Mindezt játékos formában valósítjuk meg, amihez a meseterápia módszertanát is alkalmazzuk.

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András, Krasznahorkai Ágnes, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Puding, avagy az evés próbája – interaktív színházi nevelési előadás a felnőtté válásról.

A két részes előadás célja, hogy a néző-résztvevők felfedezzék és mélyebb megértést szerezzenek a felnőtté válás és az egészséges felnőtt személyiség fogalmairól, valamint, hogy saját magukra és környezetükre mélyebb módon tudjanak reflektálni, saját sorsukat bátrabban
alakítsák, fejlődjön kezdeményezőkészségük, és szembe tudjanak nézni saját és családjuk kudarcaival és szorongásaival.

Az előadás főszereplője Jakab. Az előadás első felében megnézzük Jakab gyerekkorát, majd második felében annak hatását fiatal felnőtt korára. Mikor elérünk az előadás lezáratlan végéhez, a foglalkozásvezető, a nézőkhöz, a részvevőkhöz fordul, és beszélgetést kezdeményezz velük. A történet követhetőségét tisztázzuk, illetve válaszok érkeznek az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Azok a kérdések, amelyek jogosan merülnek fel, de a történet alapján nem lehet rájuk konkrét válaszokat adni, kibontásra kerülnek. A diákok segíthetnek Jakabnak, hogy kiderüljön, mit szeretne igazán. A bevezetőben arról volt szó, hogy a felnőtté válás prizmáján keresztül nézzük vissza életének különböző stációit. Mit gondolnak, Jakab felnőtt? Miért az, vagy miért nem az? Rosszul csinál valamit, ha igen, hogyan tudná jóvá tenni? Csak rajta múlik? A szülei is hibásak, de mikor jön el az a pillanat, amikor már nem lehet a szülőket okolni azért, ami velünk történik, amikor felelősséget kell vállalni a saját döntéseinkért? A diákok különböző alternatívákat javasolnak a megoldásra. Beszéljen a szüleivel, együtt, vagy külön-külön, beszéljen Lilivel (barátnőjével), menjen el egy pszichológushoz, legyen kicsit magában és gondolkozzon. Amikor körvonalazódik, hogy hány javaslat van, csoportbontásban folytatódik a beszélgetés. Az alapján lehet különböző csoportokhoz csatlakozni, hogy ki melyik lehetőséget tartja a legmegfelelőbbnek Jakab szempontjából. Amit a résztvevők javasolnak, azt kipróbálja Jakab. Nem biztos, hogy minden
egy csapásra megoldódik. A lényeg, hogy gondolkodunk, magunkra nézünk és próbálkozunk, és próbálkozunk. Hisz a puding próbája az evés. Aztán szép lassan jöhet a változás…

Az előadás 150-180 perc

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András, Krasznahorkai Ágnes, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő