Etűdök interjúra :)
Itt ülök a Nyitott Kör Színházi Nevelési Társulat tagjaival, Bálint Bernadettel, valamint Benedek Györggyel új irodájukban, amely a Bp. V.ker. Városház utca 7. szám alatt található, egészen pontosan a Megyeháza épületében.
R.W.: Sziasztok. Ha jól tudom, akkor nem is olyan régen, egészen pontosan december 3.án érkeztetek meg külföldről, még hozzá Csehországból. Mit csináltatok ott?
Benedek György.: Ez egy tanulmányút volt, ahol a csehországi fórum-színházba kaptunk betekintést, illetve megnéztük az egyetlen Prágában működő DIVADELTA nevű színházi nevelési csapat egyik előadását.
Bálint Bernadett: És időközben lehetőségünk nyílt a számunkra még ismeretlen, törvényhozói színházzal is megismerkedni.
R.W.: Hm. Ha jól gondolom, akkor mind a fórum színház, mind a Betty által említett törvényhozói színház elég ismeretlen forma itt Magyarországon, hiszen én még nem ismerem. Mit érdemes ezekről tudni?
B.Gy.: A tanulmányút végére kiderült számunkra, hogy a csehországi fórumszínház nagyon sok tekintetben hasonlít a magyarországi színházi nevelési előadásokhoz. A magyar drámapedagógiában létezik egy olyan konvenció (munkaforma a szerk.), melyet fórum színháznak hívunk és lényegében ez a „kistestvére” a csehországi formának. Mert idehaza, egy játékon belül használjuk azokat az elemeket, amiket ők teljes színházi előadásban alkalmaznak.
B.B.: A törvényhozói színház viszont ténylegesen ismeretlen forma volt számunkra. Ez olyan típusú színház, ahol rövid jelenetsor által felvetett problémával foglalkoznak, és ezután erre próbálnak megoldást találni egy ügyvéd szerepébe lépett színész moderálásával és a nézők aktív részvételével. A végeredmény legtöbbször egy törvényjavaslat megalkotása.
R.W.: Törvényjavaslat? És mit kezdenek az itt megszületett törvényjavaslattal?
B.B.: Annál az előadásnál, amit mi láttunk jelen voltak a téma szakértői, valamint olyan nézők, akik személyesen érintettek a feldolgozott problémában (állami gondozásba élő fiatalok a szerk.) Az előadást követően egy kisebb mag a közönségből havi egyszer találkozik és sikerült elindítaniuk egy párbeszédet a valódi törvényhozókkal is.
R.W.: És időben milyen hosszú egy ilyen foglalkozás? Azt tudjuk, hogy egy itthoni TIE előadás két és fél, három óra körül mozog.
B.Gy.: Az általunk látott törvényhozói színház öt, azaz öt órás volt. (ehja a szerk.)
R.W.: Ezek mellett a rövidnek nem nevezhető programok mellett jutott időtök azért várost nézni is?
B.B.: Igen, kicsi jutott szerencsére. Prágában sajnos csak egy óránk volt körültekinteni, de Brünnben (Brno a szerk.) egy egész nap jutott erre.
B.Gy.: Azt azért ne felejtsük, hogy nem csak tanulni és szórakozni mentünk a csehekhez, hanem mi magunk is megmutattuk az egyik színházi nevelési előadásunkat, méghozzá a Gubancok címűt. Sok pozitív visszajelzést és a műfaj felöl érdeklődő kérdést kaptunk, de megtaláltak minket az építőjellegű kritikák is.
R.W.: És hogy sikerült leküzdeni a nyelvi nehézségeket? Tudtok csehül?
B.B.: Az ottani nyelvvel, mondhatni csehül állunk,így az előadásunk színházi részét feliratoztuk, a foglakozás és az azt követő beszélgetés pedig tolmács segítségével zajlott, őt egyébként Lelovics Pálnak hívják.
B.Gy.: De Pál nem csak a fordításban segített nekünk, mert egy alkalommal éppen vele sétáltunk az utcán, amikor megszólaltak a szirénák az egész városban. Kiderült, hogy Brünnben minden hónap első szerdáján pontban délben próbariadót tartanak.
B.B.: És azt is megtudtuk, hogy a déli harangszó, tizenegy órakor hallatszik. Egy történet szerint azért, mert egy csata alkalmával az volt a kikötése a svéd kapitánynak, hogy ha délig elfoglalják a brünn-i várat, akkor az övék, ha nem akkor visszavonulnak. Ezt egy csalafinta kocsmáros meghallotta és cselként tizenkettő helyett tizenegy órakor húzatta meg a harangokat. És a svédek haza is mentek. És ezt a szokást azóta is tartják, hogy mindig emlékezzenek a csehek leleményességére.
R.W.: Egyébként mi újság a Nyitott Körrel?
B.Gy.: Az elmúlt időszakba több szakmai programon is részt vettünk, ott voltunk a Marczin (Marczibányi téri Művelődási Központ a szerk.) rendezett Színház- Dráma- Nevelésen, valamint a Nemzeti Színházban december 10.-én megtartott DICE konferencián, ahol egy kutatásról volt szó, amin keresztül mérhetővé vált a drámás módszerek hatása. (Erről két kiadvány is megjelent: DICE – A kocka el van vetve. Kutatási eredmények és ajánlások; Változások világa. DICE tanári csomag a szerk.) És tegnap néztük meg a kávások (KÁVA Kulturális Műhely a szerk.) Apalabirintus című foglakozását.
R.W.: Most hogy lassan vége van ennek az évnek is, biztos vagyok benne, hogy már előre, 2011-re tekintetek. Mit láttok most?
B.B.: Egy TÁMOP-os pályázatnak köszönhetően októbertől működnek színjátszó köreink Szentendrén, Zebegényben és Dunabogdányban. A többi ingyenes szakkörünk pedig januártól indul útjára.
R.W.: Milyen szakköreitek indulnak még?
B.Gy.: Média, képzőművészet, programozás, valamint életvezetési és tehetséggondozási foglakozások és a későbbiekben gépírás is lesz. A pályázat lehetőséget biztosít arra is, hogy Betty, Szilvi és Richie elvégezzék a 120 órás drámapedagógiai képzést, mi a Zolival ezt pár éve már teljesítettük.
R.W.: Azt tudom, hogy a NyKE vezetője Meszlényi-Bodnár Zoltán, valamint hogy rajta kívül még ti négyen dolgoztok az egyesületben…
B.B.: Rajtunk ötünkön kívül, még Fekete Anikó és Dizseri Barnabás aktív tagjai az Egyesületnek, ők a Kötéltánc című foglalkozásunkban láthatóak. Ezen felül a csapat szerves részeként Emődi Klaudiától sok segítséget kapunk.
R.W.: A két futó színházi nevelési előadásotok, a Kötéltánc és a Gubancok mellé terveztek új előadást a közeljövőben?
B.Gy.: Igen.
R.W.: Értem.
B.Gy.: A viccet félretéve jelenleg egy interaktív gyerekelőadáson dolgozunk, melynek címe Egyszer volt, bárhol lehet.
B.B.: Szeszák Szilvi rendezi, és hárman játszunk benne: Balla Richie, Gyuri és Én. A zenét pedig a Zoli szolgáltatja megszámlálhatatlan hangszer segítségével. A darab különlegessége, hogy a szerepeket mindig az adott helyen és időben osztják ki ránk a gyerekek.
B.Gy.: Így van. Februártól pedig elkezdünk dolgozni egy új színházi nevelési előadáson…
R.W.: Na..ez remek. És milyen témában fogtok hozzá?
B.Gy.: Hát az egyelőre még legyen a mi titkunk…. 🙂
R.W.: Na jó. Hát akkor nincs más hátra, mint hogy megköszönjem a segítséget ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mi is zajlik manapság a Nyitott Kör (megye)háza táján.
(sic:)