Please scroll down for English description.
The project’s site is available on this link.

„Az inkluzív szemléletű és magas minőségre törekvő oktatás a dinamikus és igazságos társadalmak alapja.”

Desmond Tutu

A Nyitott Körben 2016 szeptemberétől kezdődően megkíséreltünk kifejleszteni és alkalmazni egy interdiszciplináris (szociálpszichológiai és neveléstudományi eszközöket használó) kutatási módszertant. Célunk a színházi nevelési beavatkozások hatásának mérése volt. A kutatás egy húsz hónapon át tartó, nemzetközi stratégiai együttműködés keretében zajlott, az Erasmus+ ifjúsági programjának támogatásával. Szerbiai, ciprusi és romániai partnereink szintén drámás eszközökkel dolgoznak, illetve preventív és intervenciós jellegű programokat hoznak létre, amelyeket iskolákban valósítanak meg. Habár a négy társulat módszereiben jelentős különbségek látszanak, a projektben egy központi problémakört meg tudtunk határozni, amely egyben a kutatás fókuszává is vált.

A bullying, vagyis az iskolai kiközösítés, megfélemlítés, a partnerekkel való egyeztetés során került a középpontba; mind a négy szervezet rendelkezik olyan drámás programmal, amelyet az említett téma hívott életre.

Célkitűzéseink közé tartozott, hogy a projekt egyes elemei olyan módon épüljenek egymásra, hogy egyrészt a résztvevő szervezetek saját módszereiket az általuk meghatározott irányba fejleszthessék, beépítve a partnerek jó gyakorlatait saját tervezésükbe, másrészt pedig a kutatás egyes szakaszaiban felszínre kerülő részeredmények befolyásolják a társulatok újabb tervezési munkáit.

A kutatás vezetőjének Lendvai Lillát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskolájának doktorjelöltjét kértük fel. A kutatásmódszertan kialakításához az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájából Horváth Lászlót, a bullying szakértőjeként pedig Dóczi-Vámos Gabriellát (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet) vontuk be. A kutatás azért is számít pionírnak a maga nemében, mert az iskolai célcsoportok keretében végzett hatásmérési kutatások is gyerekcipőben járnak, a színházi neveléssel kapcsolatos kvantitatív és kvalitatív módszereket keverő, valamint interdiszciplináris módszertanú kvázi-kísérleti vizsgálatra pedig – tudtunkkal – korábban még nem volt példa Magyarországon.

Napjainkban egyre többször szembesülünk a fiatalokat érintő tragikus eseményekkel – például öngyilkosságról szóló hírekkel -, amelyek hátterében bizonyos esetekben az iskolai környezetben tapasztalt bántalmazás áll. A virtuális világ egyik legnagyobb veszélye, hogy a kommunikáció a tanárok, a szülők és a támogató személyek látókörén kívül zajlik. Az online felületek további teret nyitnak meg az iskola épületéhez kötődően személyesen átélt piszkálásnak, megszégyenítésnek vagy akár megfélemlítésnek. Tehát az iskolai kirekesztettségből adódó érzelmi nyomás nem szűnik meg az iskola falain túl. A gyerekek és fiatalok privát szférájába is beszűrődik a kortársbántalmazás, adott esetben uralhatja is azt.  A kamaszoknál életkori sajátosságukból adódóan gyakori a határok feszegetése iránti vágy. Sokszor tapasztalható jelenség az egymás füzetébe irkálás, a társak „heccelése”, a figyelemfelkeltő piszkálódás, azonban kellő reflexió hiányában ezek bántó gesztusokká is alakulhatnak. Főleg ha rendszeressé válnak és célpontjuk gyakran megegyezik. Az elkövetők sokszor önmaguk is áldozatok, akár ugyanabban a közegben, akár egy másik csoportban vagy szocializációs színtéren. Ezzel analóg folyamatok figyelhetőek meg az online térben is, azonban ott elveszítik itt-és-most jellegüket. Sokszor egész közösségek számára nyilvánossá és visszakövethetővé válnak, valamint mentett/menthető adatokká alakulnak. Ez jelentősen növeli az áldozattá válásból adódó szorongás mértékét, az áldozatok pedig egyre nehezebben szabadulhatnak meg a rájuk ragadt címkéktől. A pedagógiai/pszichológiai gyakorlatban az áldozatok traumáinak feldolgozása a pszichológia feladata, így ez nem válhatott egy színházi nevelési projekt fókuszává. Az elkövetők szerepével szintén vagy terápiás módon, vagy a büntetés végrehajtásban szokás foglalkozni, ez sem a mi hatókörünk.

Éppen ezért azt vizsgáltuk, hogy mi a felelőssége mindezen folyamatok alakulásban azoknak, akik passzív szemlélői az eseményeknek. Hogyan lehetne növelni a tudatosságot a bullyinggal kapcsolatban, akár az osztálytársak, akár a nevelő szerepben levők körében? A színházi nevelés/alkalmazott színház eszköztára alkalmas lehet arra, hogy a témában lényeges összetevők észrevehetőbbek és tetten érhetőbbek legyenek az érintettek számára? Talán mindannyian érintettek voltunk/vagyunk/leszünk?

Mindezen problémák és kérdések vezéreltek bennünket akkor, amikor megálmodtuk a projektet, amelynek egyik szellemi eredménye jelen tanulmány.

Az adatgyűjtés módszertanának kialakítása, valamint a projekt elemeinek összekapcsolódása is az úgynevezett „Double diamond” (vagyis kettős gyémánt) modell alapján zajlott, amely négy szakaszt jelöl ki:

• Felfedezés: a kutatók és tervezők a projekt kezdetén megpróbálnak „friss” szemmel tekinteni a terepre, vagyis benyomásokat gyűjtenek és újdonságokat fedeznek fel.
• Meghatározás: a felfedezés szakaszában összegyűjtött fogalmak definiálása, jelenségek értelmezése, legfontosabb problémák meghatározá A cél, hogy összeálljon egy vázlatszerű keret, amely kiindulási alapként szolgál.
• Fejlesztés: a kutatási és tervezési koncepció kialakításának szakasza, amelyben többszöri tesztelésre kerül a korábban kialakított keret. Ebben a szakaszban kiszűrhetők hibák és átgondolhatóak és törölhetőek a keret egyes elemei,
• Kivitelezés: az előző három szakasz tanulságai alapján a koncepció véglegesítése és alkalmazá

A projekt első szakaszában a már meglevő, korábban létrehozott, a bullying témáját érintő programjaikat tesztelték az együttműködő partnerszervezetek. A Nyitott Kör esetében ez a Stréber című színházi nevelési előadásunk volt, amely a bántalmazáskor be-nem-avatkozók felelősségének kérdéskörével foglalkozik.

A felfedezés szakaszában a kutatás vezetői benyomásokat gyűjtöttek a mérni kívánt foglalkozásról, sűrű leírásszerűen dokumentálták a folyamatot. A meghatározási, tesztelési, vagy idegen szóval „pilot” szakaszban két megfigyelő segítségével próbáltuk minél pontosabban és konkrétabban leírni a résztvevők reakcióit és a foglalkozás interaktív elemeit, közvetlenül a foglalkozás után félig strukturált interjút vettünk fel a színész-drámatanárokkal, valamint egy oldalas visszajelzést kértünk a résztvevő osztályok osztályfőnökeitől, amelyet tartalomelemzéssel vizsgáltunk. Összesen 5 osztály, 115 tanuló vett részt ebben a szakaszban. A fejlesztéskor ezek mentén, illetve az elméleti háttér áttekintésének segítségével kerültek kiválasztásra a későbbi mérésben alkalmazott kérdőívek skálái és kérdései, illetve a félig strukturált interjúk szempontjai. Ekkor jelent meg a kontrollcsoportok bevonásának relevanciája. Mindezek alapján jött létre a kutatás módszertanának végleges szerkezete.  A pilot szakaszt követően 20 foglalkozást mértünk a következőképpen:

• a foglalkozást megelőzően félig strukturált interjút vettünk fel a részt vevő osztály osztályfőnökével az osztállyal való kapcsolatára, az általa legfontosabbnak érzett problémákra, és a foglalkozással kapcsolatos elvárásaira vonatkozóan
• a foglalkozást megelőzően egy kérdőívet vettünk fel a résztvevő osztály tagjaival
• a foglalkozást megelőzően ugyanezt a kérdőívet felvettük egy párhuzamos osztály tagjaival is, akik nem részesültek a foglalkozásban (kontrollcsoport)
• a foglalkozás alatt két megfigyelő megadott szempontok mentén leírta a történéseket, interakciókat, különös tekintettel a csoportdinamikai folyamatokra, és a résztvevők egymásra adott reakcióira
• a foglalkozás után közvetlenül félig strukturált interjút vettünk fel a megvalósító színész-drámatanárokkal a foglalkozás eredményességére, és a csoportról alkotott benyomásaikra vonatkozóan
• a foglalkozást követően 5-10 nap elteltével, de mindenképpen az osztály következő osztályfőnöki óráját követően megismételtük a kérdőíves adatfelvételt a résztvevő csoporttal,
• illetve a kontrollcsoporttal is,
• valamint az osztályfőnökkel újabb félig strukturált interjút vettünk fel, amelyben már a köztes időben tapasztalt változásokra, a problémával kapcsolatos beszélgetések, felvetések mennyiségére és minőségére kérdeztünk rá.

A projekt első és második időszaka közé építettünk be egy jó tapasztalatok cseréjén alapuló, know-how átadásra épülő 10 napos tréninget a partnerszervezetek munkatársainak részvételével. Itt az első szakaszban látszó eredményekről és az egyes szervezetek a témával kapcsolatos meglátásairól is szó esett.

A második szakaszban az első időszak mért eredményei alapján és a tréning során összegyűjtött munícióval kezdtünk egy új színházi nevelési foglalkozás tervezésébe, továbbra is az iskolai bántalmazás témakörében, azonban a témát szűkítettük az online zaklatás, vagyis a cyber-bullying jelenségére. A Nyitott Kör esetében a Testképmutogatók című előadás született meg. Partnereink is hasonlóképpen gondolkodva, kifejezetten a 13-14 éves korosztályt célozva, preventív jellegű program kialakítására vállalkoztak. Mind a négy szervezet arról számolt be, hogy a virtuális térben zajló bántalmazás nagyon komoly problémának tűnik a célcsoportjaik körében, illetve szívesen megkísérelnék az ehhez kapcsolódó jelenségekre vonatkozó vizsgálódást.

Mindehhez a projekt keretében fejlesztettünk egy online, androidos alkalmazást, amely a fiatalok körében népszerű közösségi média felületeket modellezi. Célunk volt, hogy a bevonás, valamint interakció eszközeként a foglalkozásokban használjuk. A vizsgálat időszaka alatt az alkalmazás teszt üzemmódban futott, így előzetes elképzeléseinkhez és lehetőségeihez képes korlátozottan tudtuk csak beépíteni a foglalkozásba.

A második szakaszban létrehozott foglalkozásokat is a fentebb ismertetett módszertannal mértük, az első öt alkalom “pilotként”  pedig szintén a kvalitatív eszközök kialakításának fejlesztését szolgálta. A kutatás során leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk megvalósított beavatkozásoknak milyen hatása van a bullying észlelésére és előfordulására, és a hallgatag többség szerepére a tartósan fennálló bullying helyzetben. Vizsgáltuk továbbá a közösségek felelősséghárítási mechanizmusait, illetve az áldozathibáztatás mértékét is, amelyek a kortárs társadalmi folyamatokat jelentősen – negatív irányba – befolyásoló jelenségeknek mondhatók.