Ristic Anita
“A játék és a fiktív történetek során olyan energiák szabadulnak fel, amelyek segíthetnek tisztán, más nézőpontból is felülvizsgálni a dolgokat.”
– Melyik a kedvenc Nyitott kör előadásod és miért?
A kedvenc Nyitott Kör előadásom a Vészhelyzet. Annyira jól ki van találva a bacik szerepe, karaktere, hogy még felnőttként is gyermeki jelenléttel kísérem a történetet. Nagyon szeretem még a Midgardot is, mert abban játszom én is. Izgalmas dolgokat csinálunk benne: zenélünk a diákokkal, mozgásos jelenetek is vannak benne. Az intenzív, pörgős folyamatokat szeretem és ezt az előadást ilyennek látom.
– Neked személyesen miért fontos, hogy ezzel foglalkozol?
A Nyitott Kör elég széles skálán mozog, ezért is szeretek itt lenni. Pedagógusként fontosnak tartom a non-formális tanulást és azt, hogy az oktatásba ez minél jobban beszivárogjon. A tanári tréningeken a drámapedagógiai eszközök alkalmazási lehetőségeit próbáljuk ismertetni a pedagógusokkal, ezzel segíteni a munkájukat. Manapság nagyon nehéz pedagógusnak lenni, nehéz a diákokat a hagyományos oktatási rendszer kereteiben motiválni, ebben viszont segíthet a drámapedagógia mint reformpedagógiai módszer.
– Miért fontos, amivel a Nyitott Kör foglalkozik?
Számomra egy tanulási folyamat, hogy drámapedagógiával foglalkozhatok. Mindig a saját diákkori és tanári tapasztalatokból, élményekből próbálok felidézni helyzeteket, amelyeket nehezen tudtam megvalósítani, feldolgozni. Legyen akár egy tananyag, vagy egy konfliktus a közösségben. A játék és a fiktív történetek során olyan energiák szabadulnak fel, amelyek segíthetnek tisztán, más nézőpontból is felülvizsgálni a dolgokat. Örülnék, ha minden egyénnek – akár gyerek, akár felnőtt – lehetősége adódna hasonló folyamatokon átesni, talán harmonikusabb környezetet tudnának kialakítani maguk számára.