Visszajelzések diákoktól, iskoláktól, tanároktól

A 2014/15-ös tanévben az alábbi oktatási intézményekkel működünk együtt

Biatorbágyi Általános Iskola (Biatorbágy)

„CSODA” Csobánkai Tanoda (Csobánka)

Dobó Katalin Gimnázium (Esztergom)

Dr. Ámbédkar Iskola (Alsózsolca, Sajókaza)

Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola (Budapest)

ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola (Budapest)

Eötvös József Gimnázium (Budapest)

Fejér Megyei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola (Bicske)

Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola (Berettyóújfalu)

Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és AMI (Kápolnásnyék)

Keleti Károly Közgazdasági Szakközépiskola (Budapest)

Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola (Budapest)

Nagy Sándor József Gimnázium (Budakeszi)

Ne felejts! Tanoda (Piliscsaba)

Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének Bátonyterenyei Tanodahálózata (Nógrád megyei települések)

Ócsai Bolyai János Gimnázium (Ócsa)

Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakképzö Iskola (Győr)

Rogers Akadémia (Budapest)

Szent István Gimnázium (Budapest)

Szinyei Merse Pál Gimnázium (Budapest)

TANEXT Akadémia Szakképző Iskola (Budapest)

Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium (Budapest)

Tiszaújváros Brassai Sámuel Szakképző Iskola (Tiszaújváros)

Újbudai Széchenyi István Gimnázium (Budapest)

Diákok visszajelzései (2014-2015)

“Átlagos nap van…. unalmas iskolai nap, nehéz tantárgyakkal. A legszokatlanabb pillanat az, amikor az osztályfőnök bejelenti, hogy színházba megyünk. Unalmas és hosszú lesz a darab – gondoltam én, és szerintem titokban minden osztálytársam. A tanárnő minden meggyőző képességét bevetve rávett minket egy pesti színházlátogatásra. Utólag úgy gondolom, a legjobb jó volt, amit tehetett velünk! Nagyszerű programon vagyunk túl, ami segített megváltoztatni az otthoni problémákról való véleményemet. Sokszor nyűgnek tartom az apró veszekedéseket anyukámmal, a semmiségen való összeszólalkozásokat az öcsémmel, és a nevelőapukám is beáll a sorba…. Természetesen tudom, hogy nem akarnak rosszat, de valószínű, hogy ezek a mindennapi problémák nem csak engem érintenek. Egy szó mint száz, ebben a tinédzser időszakban nem könnyű otthon lakni a szüleinkkel.

De ez az előadás megmutatta, hogy vannak rosszabb dolgok is, minthogy éppen nem csináltam matek házit vagy nem veszek fel papucsot. Bemutatta azt, hogy vannak olyan családok, amelyekben nincs szeretet, nincs semmi meghittség. Egy jómódú “család” látszatát tartja fenn ez a kis előadás, amit láthattunk. Van biztos recept a problémák megoldására? Varázsütésre megoldódhat minden gond? Korántsem. A kiutat közösen kell megtalálni sok-sok beszélgetéssel.

A bemutatón az „dobott nagyot”, hogy interaktív volt, és mi is alakíthattuk a történetet. Igazi agytornát jelentett az a félóra, amikor kis csoportokban személyesen is beszélgethettünk a színészekkel, akik nem estek ki a szerepükből erre az időre sem. Így, hogy mi is részesei lehettünk az útkeresésnek, észre sem vettük, milyen gyorsan elrepült az idő. Reméljük, hogy a mi válaszaink használhatóak lesznek a való életben is.

Köszönjük az élményt a Nyitott Kör Egyesület színészeinek.”

a győri Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakképző Iskola 10.b osztályos tanulói a Gubancokról

“A lufis megoldás nagyon tetszett, klassz volt, virág alakú volt a legjobb belőle.”

“Korunknak megfelelően világosítottak fel.”

Biatorbágyi Általános Iskola 8.d osztályos tanulói A virágnak megtiltani… című előadásról

„A foglalkozás témája a szerelem és a szexualitás volt, amely kis zavart okozott az elején, mert nem készültünk fel ilyen témákra. Szokatlan volt ennyire nyíltan beszélni ilyen kérdésekről. De később oldódott a hangulat, és már könnyedebben, zavar nélkül beszéltünk róluk. Nagyon szimpatikusak voltak a színészek. A foglalkozás nem arról szólt, hogy megmondják nekünk, hogy egy dolog jó vagy rossz, hogy mit csinálj bizonyos helyzetekben, hanem sok nézőpontot megismertünk, és a színészek és a szervező ránk bízta, hogy azt gondoljunk, és azt a nézőpontot kövessük, amit helyesnek vélünk, és ami a személyiségünkhöz legközelebb áll.”

“Gondolkozok, hogy mit tudnék írni az előadásról, de szerintem ezt látni kell, mert nem nagyon lehet elhinni, ha, ezt elmondanám, és mondatokba foglalnám. Nekem tetszett, sokat nevettünk, és szerintem ez is lényeges volt, hogy ki hogy érezte magát: ha az elején valaki nem volt felszabadult, akkor a végére már biztos, hogy az lett. Hamar eltelt az idő.”

Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium 9. Ny humán orientációs csoportjának tagjai A virágnak megtiltani… című előadásról

„ Elsőre egy cirkuszi előadásra gondoltam, hisz hiányoztam a tanárnő előkészítő
foglalkozásáról, és nem értettem, hogy ennek mi köze az irodalomhoz. Miután
odaértünk, persze hamar kiderült, hogy semmi köze nincs a cirkuszhoz, hiszen egy
rendhagyó Antigoné előadásra érkeztünk. Jó volt a többiekkel együtt gondolkodni,
megismerni a véleményüket, látásmódjukat ebben a kényes és nehéz témában.”

„Elsőre sok érzést és gondolatot váltott ki belőlem. A srácok jó munkát végeztek,
mert sok érdekes gondolatot és megoldást szedtek ki belőlünk, mély gondolatokat is.
Belevontak minket is 100%-osan az érdekes és vicces játékokba, még szobrot is
csinálhattunk belőlük. Remek előadás volt, és talán kicsit segített megérteni a mű
lényegét is.”

A Szinyei Merse Pál Gimnázium 11. E osztályos diákjai a Kötéltáncról

A drámaóránkról (2014)

Részlet egy pedagógus leveléből:

Legyek Ura drámaóra-sorozat (2014)

Részlet egy pedagógus leveléből:

Szeretném megköszönni a színvonalas drámafoglalkozást, amelyet a tanítványaimnak 2014. január 22-24. között elhoztak. Nagyon örülök, hogy sikerült a három napos foglalkozás számára időpontot és helyszínt  találnunk, mert látva a több napos foglalkozást, igazat kell adnom önnek abban, hogy így, egy hosszabb folyamatban a gyermekeknek sokkal intenzívebben sikerült a foglalkozásban elmélyülni. Minden napnak volt egy súlypontja. Az első nap, a  bemelegedés után az ’utazás, a ’repülőgép szerencsétlenség’, az új szabályok kialakítása nagyon aktív, jókedvű és konstruktív hangulatban telt. Másnap a saját szabályaik szerint működő ’társadalom’ nehézségeit, eltérő módon való elfogadását, a ’szétszakadást’ mindenki másképpen élte meg. Talán ez volt a legintenzívebb élmény mindenki számára, legalábbis kívülről így tűnt. A harmadik napon bekövetkező tragédia sokaknak meglepetést, ’sokkot’ jelentett, de megértették, hogy ez elkerülhetetlen következménye volt az addig történteknek.

Mindhárom napon lelkesen, aktívan vettek részt a feladatokban. A repülőbe szállás volt a kedvenc jelenetük, de nagyon örültem, amikor azt láttam, hogy komoly egyeztetések zajlottak a sziget törvényeinek kialakítása során is. Különösen élvezték a hangos, szobros, és a mozgásos jeleneteket. A vadászatra induló gyerekek szertartásos tánca és éneke mindkét csoportban nagy lelkesedéssel zajlott. Nagy viták után (kisebb meglepetésemre) nem szavazták meg a tulajdonságaik megváltoztatására felkínált lehetőséget, amely már előrevetítette a két csoportra szakadás lehetőségét. Az elkövetkezendő napon és a játék végén többen jelezték, hogy milyen rossz volt ’egymás ellen’ lenni. Ennek kifejezetten örültem, mert fő célom, nagy reményem az volt ezzel a foglalkozással, hogy az osztályban lévő konfliktusokat, egymás bántó megnyilvánulásaikat a maguk számára átérezhetőbbé, láthatóbbá tegyük, továbbá rávezetni őket a konstruktívabb problémamegoldásra, és az empatikusabb egymás felé fordulásra. Azt gondolom, hogy nagyon sikeres volt a foglalkozás, s remélem, hogy az élmény tovább dolgozik bennük.

Annak ellenére, hogy néhányuknak nehéz volt a többiekhez egy-egy rövidebb időszakaszban kapcsolódni, minden gyermek nagy örömmel mesélt nekem is, szüleinek is a három napos játékról. Azóta is kérdezik, hogy mikor lehetne még ilyen foglalkozást tartani.

Remélem, hogy a jövőben még lesz alkalmunk találkozni, illetve tudnak az iskola más osztályainak is drámafoglalkozást tartani!

Üdvözlettel,

Garamszegi Judit, Osztályfőnök 5.b, Virányos Általános Iskola

Az alábbi oktatási intézmények diákjai vettek részt programjainkon a 2012/2013-as tanévben:

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre

Barcsay Jenő Ált Iskola, Szentendre

Batthyányi Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós

István Király Általános Iskola, Székesfehérvár

József Attila Gimnázium és Szakközépiskola, Monor

Katona József Gimnázium, Kecskemét

Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd

Mándy Iván Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola, Budapest

Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre

Napraforgó Óvoda, Zebegény

Széchenyi István Gimnázium, Dunaújváros

Szőnyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zebegény

Szterényi József Szakközépiskola és Szakiskola, Monor

Templomdombi Általános iskola, Szentendre

Erzsébetvárosi Reform Gimnázium, Budapest

Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola, Budapest

Közgazdasági Politechnikum, Budapest

Óbudai Gimnázium, Budapest

Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium, Budapest

Uzsoki utcai Középiskolai Leánykollégium, Budapest

Mikes Kelemen Főgimnázium, Sepsiszentgyörgy, Románia

Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy, Románia

Diákok visszajelzései (2009-2013)

Nagy élmény volt számomra részt venni ezen a „röpke” 3 órás – nem is tudom pontosan, hogy minek nevezzem – foglalkozáson.

Bár az idő szorított minket, mégis mindenre sor került, mindenre időt szántak.

Ha megkérdeznék tőlem, hogyan definiálnám az egészet, az valahogy úgy hangzana: üdítő játékos beszélgetés komoly, akár életbevágó fogalmakról, helyzetekről. A szórakozás garantált, de az „ellazulás” mellett hallgatói aktivitást kíván: eddig eszembe sem jutott például, hogy a hatalom szót hogyan definiálnám.

Játszva tanulás, gondolkodás, elmélyülés, színházzal megfűszerezve. A játékból kialakuló konfliktus után belevág a klasszikus műbe, majd kéri, rágd meg jól, nyeld le, emészd meg, így te is több leszel.

Az egész alapgondolat tetszik, szívesen cserélném el az etikaórákra.

Hugesz Renáta a Kötéltáncról

Számomra alapvetően az tetszett az egész előadásban a legjobban, hogy a közönséget is bevonták az előadás menetébe, ráadásul részesei lehettünk a cselekmény alakításának is. Tetszett az is, hogy részben beszélgetős, részben játékos formában is komoly dolgokról folytattunk eszmecserét, és mindenki hozzátette a magáét.

A műsor előadás részében, amikor magát a drámát adták elő, az előadásmód tetszett és a színészek játéka is lenyűgöző volt. De itt említeném meg az egyetlen dolgot, ami nekem egy kissé hiányérzetet okozott. Még jobbá tehette volna az előadást, h a drámából több részletet is beleépítettek volna. Természetesen így is elégedett vagyok az előadással, de ez a kis plusz még hiányzott.

Összegzésképpen szerintem ez egy rendkívül tanulságos és érdekes műsor volt, amit bárkinek jó szívvel tudnék ajánlani. Nézzétek meg, vegyetek részt benne bátran, nem fog csalódás érni titeket!

Zárásképpen kiemelkedő momentum volt, amikor a kötelekkel próbáltunk valamilyen képet kialakítani. Ekkor éreztem azt igazán, hogy csapatként képesek vagyunk működni. Másik jó rész az volt, amikor a közönségnek kellett beállítani a színpadképet a szereplők egymáshoz fűződő viszonya alapján.

Kovács Ádám a Kötéltáncról

Megnyugtató káosz jelensége fogadott a terembe belépve. Ez a szókapcsolat illett a leginkább a terem hangulatához. A székek össze-visszasága egy káosztornyot alkotott. A bent álló emberekből pedig valamiféle megmagyarázhatatlan nyugodtság és magabiztosság áradt.

Hatalom. A hatalmuk alá kerültem. (Aznap kissé kimerült voltam és nem igazán volt kedvem aktív résztvevő lenni bármiben is.) Egyre csak azon gondolkodtam, mi a céljuk mindezzel. Azt hiszem a legfőbb az elgondolkodtatás a hatalomról. Megfogalmazása és felismerése a mindennapjainkban. Mindezt olyan játékokkal, melyek magukkal vonják, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Bár ha mindezeket kihagytuk, akkor is egy kellemes pár órát töltöttünk el.

A játékokat élveztem. A játék által egy kis időre elfelejtjük az éppen minket foglalkoztató problémákat. Néhányak számára idegennek és kellemetlennek tűnhettek a tevékenységek, ámde éppen itt van a pozitív oldala is, új ismeretlen dolgokban részt venni. Feloldozást nyújtott még, hogy semmit sem kényszerítettek ránk, nem volt kimondva a kötelező szó. Főleg a mi korosztályunk számára ez egy zavaró terhet vett le a vállunkról, így már több kedvvel váltunk részeseivé a játéknak.

És mindezek tanárnőnk kijelentésével kezdődött. Egy előadás lesz csütörtökön az utolsó 3 órában az Antigoné témájával kapcsolatban. (Ekkor még csak az előadás szót használtuk, nem tudva, hogy amin részt veszünk, sokkal több egy egyszerű előadásnál.) A diákok már a „Mit csináljak, hogy kibírjam a három hosszú órát?” „Melyik busszal menjek haza?” „Igen!!! Elmarad három óránk!” „Vajon van-e még időm enni az előadás előtt?” gondolatokon elmélkedtek. Én a kezdést várva épp az aznapi első csoki adagomat majszolgattam és reméltem, hogy a végére is érek, de akkor kilépett egy fiatalember a díszteremből.

Bekukkantva sötét volt a teremben, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy nem egy egyszerű előadáson fogunk részt venni. A továbbiakat már elmeséltem.

Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a különös foglalkozáson. Engem mindenképp elgondolkodtattak.

Urbán Erika a Kötéltáncról

Tanári visszajelzések (2009-2013)

Hogy miért hívtuk immár másodszor a Nyitott Kör társulatát iskolánkba a Kötéltánc nevű foglalkozással?

Egyrészt, mert az előadás kapcsolódik a 9. osztályos tananyaghoz, ugyanis az Antigoné c. drámát dolgozza fel. Ráadásul úgy, hogy a történet helyett a hatalom kérdését teszi vizsgálódása, gondolkodása tárgyává. Nem ad kész válaszokat, a befogadói oldalról közelíti meg a történetet. De persze nem ez volt az igazi ok.

Sokkal inkább a színházi nevelési program, mint forma szeretete, és az emelletti elköteleződés az, ami vonzóvá tette az előadást.

Engem személy szerint és tanárként is lenyűgöz ez a forma és az, ahogyan a gyerekek részt vesznek benne. Iskolánk tanulói alacsony motivációval ülnek az iskolapadban, nagyon nehéz őket egy-egy témában gondolkodásra, beszélgetésre késztetni. Ezeken az előadásokon mégis könnyedén, spontán módon mondják el a véleményüket olyanok is, akik órán alig szólalnak meg.

És rengeteget tanulnak (egymástól), úgy hogy észre sem veszik…

Az előadáshoz kapcsolódó játékok nagyon ötletesek és nemcsak a játék kedvéért vannak, hanem szorosan kapcsolódnak a témához. Ilyen szempontból már a kezdés nagyon bravúros.

A színházi jelenetek nagyon magas színvonalúak, és mivel a gyerekek között játszanak a színészek, ezért több diák jelezte vissza, hogy olyan színházi élményben volt részük, amilyenben még soha eddig.

Nagyon élvezetes kívülállóként érzékelni azt az örömöt, ami akkor szabadul fel, amikor a gyerekek által hozott megoldások bekerülnek az előadásba. És azt is, amikor ők maguk nyúlnak bele a történésekbe és lesznek aktív résztvevői a darabnak. Vagy amikor teljes érzelmi odaadással próbálják meggyőzni a másikat arról, hogy melyik szereplőnek van igaza és melyik milyen értékeket képvisel.

Egy dolgot említenék még, amit nagyon hasznosnak tartok tanárként ebben a színházi nevelési programban, az pedig a tárgyak szimbólumként való használata. Számomra megdöbbentő volt, hogy egy kötél kapcsán mennyi gondolat előjött a diákokban a hatalomról és az emberi kapcsolatokról.

Amit mindenképp ajánlanék minden osztályfőnöknek és magyartanárnak, hogy vegyen részt ezeken a programokon, mert nagyon sokat tapasztalhat a gyerekek VALÓDI személyiségéből.

Czinege Valéria, Erzsébetvárosi Reformpedagógiai Gimnázium

A 2010-2011-es tanévben iskolánkból két osztály is részt vett a Nyitott Kör Kötéltánc című színházi nevelési előadásán: szeptemberben a tizenharmadikos színész osztály ment a Gödörbe (az Állampolgári Részvételi Hét keretében), április 1-én pedig a 9. b. osztályhoz jöttek el az iskolába.

Osztályommal korábban már vettünk részt hasonló előadáson. Érdekes módon éppen március 30-án jártunk a Marczibányi téren, ahol a Káva Kulturális Műhely egyik előadását láttuk.

A drámatagozat vezetőjeként fontosnak tartom, hogy a diákjaink a színjátszáson kívül különböző színházi formákkal is találkozzanak. Ezért szerettük volna, ha a Nyitott Kör Antigoné feldolgozását is láthatják a diákok.

Sajnos az iskola sűrű programja mellett nehéz volt közös időpontot találni, ezért lehetett, hogy végül egy hétre került két előadás is. Viszont így összehasonlíthatóvá vált a két foglalkozás.

Az egyik esetben az osztály közösen utazta végig a várost, hogy egy színházterembe megérkezve találkozzon a darabbal. A Nyitott Kör viszont az iskolába jött – ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Az osztályterem alakult át színházzá (bár ez máskor is meg szokott történni a drámatagozat sajátos működése miatt), majd a bepakolás és kipakolás ideje alatt a diákok a folyosóra szorultak. (Ez egy normál tanítási nap esetében még vonzó is lehet egy tanulónak, azonban április 1-én egészségnapot tartottunk, azaz nem a tanítási idő rövidült meg a várakozás miatt.) A tanteremben sikerült a díszlet és a hozott világítás segítségével a színház illúzióját megteremteni.

Az osztály aktivitása eleinte közepes volt, aminek sok összetevője lehet: két nappal korábban találkoztak hasonló előadással; az előadás közben a tornateremben vetélkedő zajlott, és többen szívesen lettek volna inkább ott. Ugyanakkor a második rész előadása érezhetően „behúzta” a többséget. Mivel néhány hónapja olvasták a drámát, ezért többeknek nem sikerült elvonatkoztatni az eredeti történettől, illetve attól, hogy a történetet a maga befejezettségében ismerik – itt pedig csak a történet első felével foglalkoztak. Talán ezért lehet hasznosabb olyan osztályok számára bemutatni a Kötéltáncot, akik még nem vették az Antigonét.

Az előadás ötletesen és kreatív módon nyúl a szöveghez: csak a legszükségesebb mondatokat hagyják meg, és egy kötél és egy emelvény segítségével mutatják be a hatalom drámáját. A kevés eszköz és a szűk tér, ahol közvetlen közelről játszanak a színészek, felerősítik a mozdulatok, gesztusok és a test kifejezőképességének erejét. Erős képek jelentek meg – egyszerű eszközökkel. A kis teremben is színházat láthattunk.

A színház nem csak a megírt módon jött létre, hanem az osztály közreműködésével is tovább folytatódott. Mint utólag kiderült, egy félreértés folytán a záró játék nem a tervezett módon jött létre, ennek ellenére egy egységes és komplex előadást láthattunk.

A Nyitott Kör tagjai közvetlenek és lényegre törőek voltak. Példásan alkalmazkodtak a helyzetekhez, miközben hagyták kibontakozni a gondolatokat, ötleteket – a fiatalok kreativitását. Talán nem lenne igazságos a Káva tapasztalt drámatanáraival összevetni a fiatal Nyitott Kör munkáját, de nem is könnyű az összevetés: más vérmérsékleten, másfajta módon közelítették a pedagógiai munkához.

A későbbiekben az előadás részletei nem kerültek szóba, de egy alkalommal az év végi előadásunk próbáján az osztály tagjai felidéztek jeleneteket az Antigonéból, és ötleteket merítettek az ott látottakból. Ez visszaigazolta számomra, hogy nem csak az aktívan megnyilvánuló gyerekek vannak jelen, hanem azok is befogadják a lényeget, akik látszólag csak csendben figyelnek.

Szívesen ajánlom a kilencedikeseknek – főleg a tanév elején, mert a csapat összehozásában is segít a közös színházi játék.

Zuti Krisztián, Nemes Nagy Ágnes Humán SZKI