Eseménynaptár

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András/Udvari-Kardos Tímea, Krasznahorkai Ágnes/Bisztricsány Linda, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

• Fókuszában a „stréberség” és az ebből fakadó kirekesztettség áll. A dráma cselekményének központi szereplője Niki; egy 16 éves lány, aki jól tanul, sportol és szorgalmas is. Az osztályfőnöke is szereti. Az osztály egyes tagjai viszont rendszeresen zaklatják őt, verbálisan és az online közösségi lét színterein is megszégyenítik, az osztály többi tagja pedig…

Ennek az alaphelyzetnek a felvázolásával kezdődik játékunk, és az utolsó mondat lezáratlansága foglalja magába központi kérdésünket: van-e felelőssége azoknak, akik a konfliktushelyzeten kívül állnak mint szemlélők? Meddig maradhatnak passzívak? A passzivitás tekinthető-e aktivitásnak, és ha igen, a zaklatás ellen hat, vagy épp ellenkezőleg, megerősíti azt?

Színész-drámatanárok: Kecskés Anna, Meszlényi-Bodnár Zoltán, Udvari-Kardos Tímea

Időtartam: 120 perc
Helyszín: osztályterem

Bemutató dátuma: 2015. február 27.

Komplex színházi nevelési előadás a szerelem kapcsán az önazonosságról.

„- Tegnap este annyira jó volt, hogy egyszerűen… érted?
– Aha.
– …és megbeszéltük, hogy szombaton lesz a Peti bulija és, hogy ott… érted…
– Mi? Mármint úgy érted… hogy, ti… a bulin?
– Aha.”

Honnan tudható először, hogy ez már szerelem, vagy még rajongás, esetleg egy fellángolás, vagy egyszerűen csak nemi vágy? A legtöbben azután tudjuk ezt, amikor többször átestünk rajta, és megtanuljuk a „saját érzéseinket”. De mi a helyzet a kamaszokkal, akik ezt éppen tapasztalják?

Mire, vagy kire érdemes hallgatni ilyenkor: a családra, a közösségre, a médiára, a filmekre, a könyvekre, a netre, vagy saját magamra? Ha magamra, akkor inkább az érzéseimre, vagy a gondolataimra? Vagy elválnak ezek egyáltalán egymástól?

Rengeteg kérdés, amivel történetünk szereplői is szembenéznek. A résztvevő osztály pedig segíthet nekik abban, hogy egy kényes helyzet kapcsán „önazonos” döntéseket hozzanak. Mit jelent egyáltalán az önazonosság? Ki mondja meg egy kamasznak, hogy mikor viselkedik önazonos módon? Mi sem tudjuk biztosan a választ, de együtt, biztonságos körülmények között azt próbálhatjuk ki, hogy milyen az, amikor az „érzéseinkre hallgatunk”.

Játszók: Kecskés Anna, Kazári András, Fekete Róbert, Gábri Niki
Foglalkozásvezető: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Az átdolgozásban részt vett: Antal Bálint, Bódi Zsófia, Bódis Dániel, Jozifek Zsófia, Meszlényi-Bodnár Zoltán, Róbert Júlia

Időtartam: 180 perc