Benedek Bernadette Katalin

Nehéz lenne választani. Minden előadásnak megvan a maga egyedi, érdekes kérdésköre amivel foglalkozik, amit boncolgat. Ezek olyan témák, amik engem is nagyon érdekelnek. Ha választanom kellene, talán a Kis Herceg nyomában és a Cybert választanám.

A kis herceget azért szeretem, mert az a barátsággal foglalkozik, és tetszik az a mód, ahogyan körbejárjuk a történetet, na meg a díszlet, az mindennél különlegesebb. A Cyber az egy sokkal érettebb, komolyabb témával, az internetes zaklatással foglalkozik. Az alkotás alatt rengeteget tanultam, fejlődtem, rengeteg történetet gyűjtöttünk, filmeket néztünk, cikkeket olvastunk, hogy egy közös tudásra tegyenek szert. Azt remélem és úgy látom, hogy nagy hatással vagyunk a gyerekekre ezzel az előadással és remélem, hogy ha a gyerekek találkoznak hasonló esettel, tudatosabban, okosabban fognak tudni szembenézni vele.

Azt hiszem erre szokták mondani, hogy az álmok igenis valóra válnak. Tizedikes korom óta tudom, hogy drámapedagógus szeretnék lenni. Bár akkor még nem tudtam, hogy az mit is jelent pontosan, csak valahogy éreztem, IGEN, én ezzel fogok foglalkozni. Otthon, Erdélyben, bármennyire is érdeklődtem, próbáltam kapcsolatokat kiépíteni, falakba ütköztem. Azt mondták, ez csak játék, ebből nem lehet megélni. Szóval kijöttem Budapestre, és minden napját élvezem annak, amit csinálok, csinálunk. Szeretek gyerekekkel lenni, jó látni amikor valami  elindul bennük, ahogy egy előadás tudja alakítani a személyiségüket, gondolkodás módjukat. Persze, ez nem látszik egyből, főleg nem annyira kitűnően, de én tudom és hiszek benne hogy elindítottuk őket egy mélyebb felfedezés útján.