Üdvözli Önt a Nyitott Kör!

Ez egy rendhagyó előadás, mivel az alaptörténetet a varsói partnerszervezetünk, a Stop Klatka társulat dolgozta ki és készített belőle egy rövid bábfilmet, amit mi szinkronizáltunk. A bábfilm alapján a történetet már az osztályban a gyerekekkel és a szereplőket megjelenítő bábokkal együtt dolgozzuk fel.

 A történetben Bencét ismerhetjük meg, aki sokszor dühös, és emiatt nehéz helyzetekbe keveredik és keverednek az osztálytársai is. Mit tudunk tenni, amikor dühösek vagyunk, hogy ne a környezetünk szenvedjen emiatt? Mit kezdhetünk a haragunkkal? Ezt próbáljuk a diákokkal és a tanítóikkal megvizsgálni. A foglalkozás során a gyerekek a bábok segítségével ki is próbálhatják, hogy mit lehet(ne) tenni Bencével, amikor dühös, és úgy gondolja, hogy mások rosszat akartak neki – holott ez nem így van. Ezzel nem csak az asszertivitás irányába mozdulunk, hanem saját érzelmeink felismerése által önmagunk jobb megismerésére is törekszünk.

Játsszák: Kecskés Anna / Gábri Nikolett / Meszlényi-Bodnár Zoltán

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán

Szinkron Rendező: Magocsi Márton

Időtartam: 90 perc egy szünettel,

Helyszín: osztályterem, vagy egy olyan terem, ahol a bábfilm lejátszható, kivetíthető

Technikai igény: kivetítő

Résztvevők: egy osztály

Komplex színházi nevelési előadás a szerelem kapcsán az önazonosságról.

„- Tegnap este annyira jó volt, hogy egyszerűen… érted?
– Aha.
– …és megbeszéltük, hogy szombaton lesz a Peti bulija és, hogy ott… érted…
– Mi? Mármint úgy érted… hogy, ti… a bulin?
– Aha.”

Honnan tudható először, hogy ez már szerelem, vagy még rajongás, esetleg egy fellángolás, vagy egyszerűen csak nemi vágy? A legtöbben azután tudjuk ezt, amikor többször átestünk rajta, és megtanuljuk a „saját érzéseinket”. De mi a helyzet a kamaszokkal, akik ezt éppen tapasztalják?

Mire, vagy kire érdemes hallgatni ilyenkor: a családra, a közösségre, a médiára, a filmekre, a könyvekre, a netre, vagy saját magamra? Ha magamra, akkor inkább az érzéseimre, vagy a gondolataimra? Vagy elválnak ezek egyáltalán egymástól?

Rengeteg kérdés, amivel történetünk szereplői is szembenéznek. A résztvevő osztály pedig segíthet nekik abban, hogy egy kényes helyzet kapcsán „önazonos” döntéseket hozzanak. Mit jelent egyáltalán az önazonosság? Ki mondja meg egy kamasznak, hogy mikor viselkedik önazonos módon? Mi sem tudjuk biztosan a választ, de együtt, biztonságos körülmények között azt próbálhatjuk ki, hogy milyen az, amikor az „érzéseinkre hallgatunk”.

Játszók: Kecskés Anna, Kazári András, Fekete Róbert, Gábri Niki
Foglalkozásvezető: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Az átdolgozásban részt vett: Antal Bálint, Bódi Zsófia, Bódis Dániel, Jozifek Zsófia, Meszlényi-Bodnár Zoltán, Róbert Júlia

Időtartam: 180 perc

Komplex színházi nevelési előadás a szerelem kapcsán az önazonosságról.

„- Tegnap este annyira jó volt, hogy egyszerűen… érted?
– Aha.
– …és megbeszéltük, hogy szombaton lesz a Peti bulija és, hogy ott… érted…
– Mi? Mármint úgy érted… hogy, ti… a bulin?
– Aha.”

Honnan tudható először, hogy ez már szerelem, vagy még rajongás, esetleg egy fellángolás, vagy egyszerűen csak nemi vágy? A legtöbben azután tudjuk ezt, amikor többször átestünk rajta, és megtanuljuk a „saját érzéseinket”. De mi a helyzet a kamaszokkal, akik ezt éppen tapasztalják?

Mire, vagy kire érdemes hallgatni ilyenkor: a családra, a közösségre, a médiára, a filmekre, a könyvekre, a netre, vagy saját magamra? Ha magamra, akkor inkább az érzéseimre, vagy a gondolataimra? Vagy elválnak ezek egyáltalán egymástól?

Rengeteg kérdés, amivel történetünk szereplői is szembenéznek. A résztvevő osztály pedig segíthet nekik abban, hogy egy kényes helyzet kapcsán „önazonos” döntéseket hozzanak. Mit jelent egyáltalán az önazonosság? Ki mondja meg egy kamasznak, hogy mikor viselkedik önazonos módon? Mi sem tudjuk biztosan a választ, de együtt, biztonságos körülmények között azt próbálhatjuk ki, hogy milyen az, amikor az „érzéseinkre hallgatunk”.

Játszók: Kecskés Anna, Kazári András, Fekete Róbert, Gábri Niki
Foglalkozásvezető: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Az átdolgozásban részt vett: Antal Bálint, Bódi Zsófia, Bódis Dániel, Jozifek Zsófia, Meszlényi-Bodnár Zoltán, Róbert Júlia

Időtartam: 180 perc

Komplex színházi nevelési előadás a szerelem kapcsán az önazonosságról.

„- Tegnap este annyira jó volt, hogy egyszerűen… érted?
– Aha.
– …és megbeszéltük, hogy szombaton lesz a Peti bulija és, hogy ott… érted…
– Mi? Mármint úgy érted… hogy, ti… a bulin?
– Aha.”

Honnan tudható először, hogy ez már szerelem, vagy még rajongás, esetleg egy fellángolás, vagy egyszerűen csak nemi vágy? A legtöbben azután tudjuk ezt, amikor többször átestünk rajta, és megtanuljuk a „saját érzéseinket”. De mi a helyzet a kamaszokkal, akik ezt éppen tapasztalják?

Mire, vagy kire érdemes hallgatni ilyenkor: a családra, a közösségre, a médiára, a filmekre, a könyvekre, a netre, vagy saját magamra? Ha magamra, akkor inkább az érzéseimre, vagy a gondolataimra? Vagy elválnak ezek egyáltalán egymástól?

Rengeteg kérdés, amivel történetünk szereplői is szembenéznek. A résztvevő osztály pedig segíthet nekik abban, hogy egy kényes helyzet kapcsán „önazonos” döntéseket hozzanak. Mit jelent egyáltalán az önazonosság? Ki mondja meg egy kamasznak, hogy mikor viselkedik önazonos módon? Mi sem tudjuk biztosan a választ, de együtt, biztonságos körülmények között azt próbálhatjuk ki, hogy milyen az, amikor az „érzéseinkre hallgatunk”.

Játszók: Kecskés Anna, Kazári András, Fekete Róbert, Gábri Niki
Foglalkozásvezető: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Az átdolgozásban részt vett: Antal Bálint, Bódi Zsófia, Bódis Dániel, Jozifek Zsófia, Meszlényi-Bodnár Zoltán, Róbert Júlia

Időtartam: 180 perc

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András/Udvari-Kardos Tímea, Krasznahorkai Ágnes/Bisztricsány Linda, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András/Udvari-Kardos Tímea, Krasznahorkai Ágnes/Bisztricsány Linda, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András/Udvari-Kardos Tímea, Krasznahorkai Ágnes/Bisztricsány Linda, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő

Interaktív színházi nevelési előadás az iskolai bántalmazásról.

Az előadásban egy általános iskola negyedikes osztályának történetét
követjük, akik iskolai bántalmazás szemlélői. A folyamat első lépcsőjére lépve még eldönthetetlen, hogy ami történik az csúfolódás, viccelődés, rossz elszólás, vagy csak ártatlan játék a szavakkal. Később azonban kiderül, hogy az események hátterében szándékosság áll. Mivel a történet nagy része a tanítók és a szülők tudtán kívül történik, ezért a folyamat kimenetelét csak a résztvevő csoport befolyásolhatja. Vajon meddig megy el a kedvesen mosolygó kislány? Megáll az egyszeri iskolai agressziónál, vagy rendszeres bántalmazássá válik a játék? Az előadás célja tudatosítani a résztvevőkben a közösség passzivitásának és aktivitásának erejét és következményeit hasonló helyzetekben. Az előadás preventív célú, és azon a ponton kíván hatni a gyerekek viselkedésére, amikor még nem rögzültek be a szerepek és a csoportdinamika, és amely életkorban még jellemzően nem történt komolyabb csoporton belüli bántalmazás közöttük. Az előadás hozzásegíthet, hogy későbbi döntéseink során a gyerekek kiálljanak a gyengébbek mellett, és megakadályozzák, hogy valaki a peremre kerüljön. Az előadás magas fokú résztvevői interakcióval valósul meg, a gyerekek az előadás több pontján csoportként döntést hoznak, maguk is az eljátszott osztály tagjai.

Rendező: Meszlényi-Bodnár Zoltán
Szereplők: Kazári András/Udvari-Kardos Tímea, Krasznahorkai Ágnes/Bisztricsány Linda, Meszlényi-Bodnár Zoltán
Helyszín: egy osztályterem
Résztvevők: egy osztály, maximum 30 fő