Iskolák visszajelzése
Erzsébetvárosi Reformpedagógiai Gimnázium
Hogy miért hívtuk immár másodszor a Nyitott Kör társulatát iskolánkba a Kötéltánc nevű foglalkozással?
Egyrészt, mert az előadás kapcsolódik a 9. osztályos tananyaghoz, ugyanis az Antigoné c. drámát dolgozza fel. Ráadásul úgy, hogy a történet helyett a hatalom kérdését teszi vizsgálódása, gondolkodása tárgyává. Nem ad kész válaszokat, a befogadói oldalról közelíti meg a történetet. De persze nem ez volt az igazi ok.
Sokkal inkább a színházi nevelési program, mint forma szeretete, és az emelletti elköteleződés az, ami vonzóvá tette az előadást.
Engem személy szerint és tanárként is lenyűgöz ez a forma és az, ahogyan a gyerekek részt vesznek benne. Iskolánk tanulói alacsony motivációval ülnek az iskolapadban, nagyon nehéz őket egy-egy témában gondolkodásra, beszélgetésre késztetni. Ezeken az előadásokon mégis könnyedén, spontán módon mondják el a véleményüket olyanok is, akik órán alig szólalnak meg.
És rengeteget tanulnak (egymástól), úgy hogy észre sem veszik…
Az előadáshoz kapcsolódó játékok nagyon ötletesek és nemcsak a játék kedvéért vannak, hanem szorosan kapcsolódnak a témához. Ilyen szempontból már a kezdés nagyon bravúros.
A színházi jelenetek nagyon magas színvonalúak, és mivel a gyerekek között játszanak a színészek, ezért több diák jelezte vissza, hogy olyan színházi élményben volt részük, amilyenben még soha eddig.
Nagyon élvezetes kívülállóként érzékelni azt az örömöt, ami akkor szabadul fel, amikor a gyerekek által hozott megoldások bekerülnek az előadásba. És azt is, amikor ők maguk nyúlnak bele a történésekbe és lesznek aktív résztvevői a darabnak. Vagy amikor teljes érzelmi odaadással próbálják meggyőzni a másikat arról, hogy melyik szereplőnek van igaza és melyik milyen értékeket képvisel.
Egy dolgot említenék még, amit nagyon hasznosnak tartok tanárként ebben a színházi nevelési programban, az pedig a tárgyak szimbólumként való használata. Számomra megdöbbentő volt, hogy egy kötél kapcsán mennyi gondolat előjött a diákokban a hatalomról és az emberi kapcsolatokról.
Amit mindenképp ajánlanék minden osztályfőnöknek és magyartanárnak, hogy vegyen részt ezeken a programokon, mert nagyon sokat tapasztalhat a gyerekek VALÓDI személyiségéből.
Czinege Valéria
Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola
A 2010-2011-es tanévben iskolánkból két osztály is részt vett a Nyitott Kör Kötéltánc című színházi nevelési előadásán: szeptemberben a tizenharmadikos színész osztály ment a Gödörbe (az Állampolgári Részvételi Hét keretében), április 1-én pedig a 9. b. osztályhoz jöttek el az iskolába.
Osztályommal korábban már vettünk részt hasonló előadáson. Érdekes módon éppen március 30-án jártunk a Marczibányi téren, ahol a Káva Kulturális Műhely egyik előadását láttuk.
A drámatagozat vezetőjeként fontosnak tartom, hogy a diákjaink a színjátszáson kívül különböző színházi formákkal is találkozzanak. Ezért szerettük volna, ha a Nyitott Kör Antigoné feldolgozását is láthatják a diákok.
Sajnos az iskola sűrű programja mellett nehéz volt közös időpontot találni, ezért lehetett, hogy végül egy hétre került két előadás is. Viszont így összehasonlíthatóvá vált a két foglalkozás.
Az egyik esetben az osztály közösen utazta végig a várost, hogy egy színházterembe megérkezve találkozzon a darabbal. A Nyitott Kör viszont az iskolába jött – ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Az osztályterem alakult át színházzá (bár ez máskor is meg szokott történni a drámatagozat sajátos működése miatt), majd a bepakolás és kipakolás ideje alatt a diákok a folyosóra szorultak. (Ez egy normál tanítási nap esetében még vonzó is lehet egy tanulónak, azonban április 1-én egészségnapot tartottunk, azaz nem a tanítási idő rövidült meg a várakozás miatt.) A tanteremben sikerült a díszlet és a hozott világítás segítségével a színház illúzióját megteremteni.
Az osztály aktivitása eleinte közepes volt, aminek sok összetevője lehet: két nappal korábban találkoztak hasonló előadással; az előadás közben a tornateremben vetélkedő zajlott, és többen szívesen lettek volna inkább ott. Ugyanakkor a második rész előadása érezhetően „behúzta” a többséget. Mivel néhány hónapja olvasták a drámát, ezért többeknek nem sikerült elvonatkoztatni az eredeti történettől, illetve attól, hogy a történetet a maga befejezettségében ismerik – itt pedig csak a történet első felével foglalkoztak. Talán ezért lehet hasznosabb olyan osztályok számára bemutatni a Kötéltáncot, akik még nem vették az Antigonét.
Az előadás ötletesen és kreatív módon nyúl a szöveghez: csak a legszükségesebb mondatokat hagyják meg, és egy kötél és egy emelvény segítségével mutatják be a hatalom drámáját. A kevés eszköz és a szűk tér, ahol közvetlen közelről játszanak a színészek, felerősítik a mozdulatok, gesztusok és a test kifejezőképességének erejét. Erős képek jelentek meg – egyszerű eszközökkel. A kis teremben is színházat láthattunk.
A színház nem csak a megírt módon jött létre, hanem az osztály közreműködésével is tovább folytatódott. Mint utólag kiderült, egy félreértés folytán a záró játék nem a tervezett módon jött létre, ennek ellenére egy egységes és komplex előadást láthattunk.
A Nyitott Kör tagjai közvetlenek és lényegre törőek voltak. Példásan alkalmazkodtak a helyzetekhez, miközben hagyták kibontakozni a gondolatokat, ötleteket – a fiatalok kreativitását. Talán nem lenne igazságos a Káva tapasztalt drámatanáraival összevetni a fiatal Nyitott Kör munkáját, de nem is könnyű az összevetés: más vérmérsékleten, másfajta módon közelítették a pedagógiai munkához.
A későbbiekben az előadás részletei nem kerültek szóba, de egy alkalommal az év végi előadásunk próbáján az osztály tagjai felidéztek jeleneteket az Antigonéból, és ötleteket merítettek az ott látottakból. Ez visszaigazolta számomra, hogy nem csak az aktívan megnyilvánuló gyerekek vannak jelen, hanem azok is befogadják a lényeget, akik látszólag csak csendben figyelnek.
Szívesen ajánlom a kilencedikeseknek – főleg a tanév elején, mert a csapat összehozásában is segít a közös színházi játék.
Zuti Krisztián