„Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.”

/Marie Curie/

14 éves korom óta ismerkedem a színház világával, mellette ki-kikacsintgattam a mozgásművészet, illetve a média- és a filmek világa felé. Szeszák Szilviát tekintem mesteremnek; szülővárosomban, Miskolcon az általa vezetett, mozgásszínházra és interaktív játékra specializálódott diákszínpadnál tanultam meg a színházi- és drámapedagógiai alapokat. Bevonzott a játék. Csodákra képes, ha az ember átengedi magát a játék örömének, mert azon keresztül erőfeszítés nélkül, könnyedén, de mélységgel tanulhat a világról, a társairól, és önmagáról.

Szeretek változni, formálódni, tanulni. Igyekszem a lehetőségekhez mérten folyamatosan képezni magam; gyakran járok drámapedagógiai kurzusokra, kortárs tánc tréningekre, művészeti fesztiválokra és –találkozókra. Túl az egri Eszterházy Károly Főiskola mozgóképkultúra és médiaismeret BA szakán (kiváló minősítésű diploma), túl a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola színész II. és drámajáték-vezető szakképzésén, most a Nyitott Kör Egyesületnél felelek a kommunikációért, valamint a média szakkörökért.

A Kör- béli munkám mellett jelenleg három futó előadásban játszom Budapesten (Árvácska, r.:Vidovszky György – Bakelit Multi Art Center; Aranysárkány, r.: Vidovszky György – Karinthy Színház, Iskola a határon, r.: Vidovszky György – Bárka Színház). Valamint Gyevi-Bíró Eszter mellett dolgozom a Trafó Kortárs Művészetek Házának beavató programjában, és 2011-től a Bárka és a Karinthy előadásaihoz csatlakozó színházi feldolgozó foglalkozásokban is közreműködök, mint drámapedagógus.

Szerencsés vagyok, mert nem kellett választanom azon pályák közül, amik vonzottak engem; most egyszerre foglalkozhatok színházzal, filmmel és pedagógiával. Az utóbbi az, amely lehetővé teszi, hogy átadhassam a játék iránti szeretetemet a fiatalabbaknak. Mert játék kell a színházcsináláshoz- és nézéshez, a filmkészítéshez és a filmekről való szabad gondolkodáshoz. Szabó Lőrinc is megírta már; Játszani, játszani, játszani!